(Byakuya szemszöge)
Lola egyszer csak összeesett. Mikor elé léptem láttam, hogy
remeg. A kezeit a szájára tapasztotta.
- Minden rendben? – kérdeztem, bár tudtam, hogy ez egy
nagyon hülye kérdés. Szemmel látható volt, hogy nincs minden rendben. A
betegsége miatt volt. A hibisztuksz kor csak néha rohamokban jelentkezik.
Nagyvalószínűség szerint éppen most is ez történt.
A lány az egyik kezével megtámasztotta magát. Habár ült, nehézséget
jelentett neki, hogy el ne dőljön. Mögé léptem és segítettem neki megtartani
magát. Mikor megfogtam a kezét éreztem, hogy forró. Nagyon magas láza lehet. Minél
előbb le kell hűteni. Ekkor a száján levő kezén keresztül vér tört elő. A
betegség egyik tünete az, hogy az áldozat vért hány.
A teste zihált. Vajon tudatában van, hogy most hol van?
- Lola, hé nyugodj meg kérlek! Hallasz? – vettem elő a
legkedvesebb hangomat. De válasz nem érkezett. A lány már teljes testével rám támaszkodott. Attól
féltem, hogy, ha kicsit erősebben tartom, eltörik a keze a kezeim között. Amikor
már nem hányt felkaptam a kezembe és elindultam vele a házukba. Az első dolog,
hogy le kell hűteni a testét. Úgy mentem, hogy senki se lásson meg minket.
A házukhoz érve az ajtó zárva volt. Muszáj volt betörnöm.
Majd még később bocsánatot kérek e miatt. A fürdőbe vittem a lányt. Szerencsére
volt egy kádjuk. Pont erre számítottam. A kádba hideg vizet engedtem. Lola
vacogott. A betegség másik tünete. A lányt óvatosan a vízbe tettem. Nem lehetett
kellemese, de a lázát akkor is minél előbb le kell vinni.
Amikor a vízbe ért egy pillanatra kinyitotta a szemét. Tengerkék
szeme volt….
És ekkor megéreztem, hogy egy lélek közeledik a házhoz. A
bátyja lélekenergiáját ismertem fel benne. Nem lett volna jó, ha itt talál. Gyorsan
kimentem a háznak az egyik ablakán. Még hallottam, ahogy a fiú rátalál Lolára. Érdekes
módón Layla-nak szólította. Ez eszembe jutatta, amikor réges-rég találkoztunk.
Egy kóbor lelket kellett megbüntetnem. Lola a szomszédja volt. A nő egy súlyos
bűnt követett el, de a lány mégis kedvesen bánt vele. Már akkor volt egy kis
lélekenergiája Lolának. Az öreg nő megakarta ölni. Amikor megmentettem, és a
bátyjának megmondtam, hogy hol van, a fiú akkor is Layla-nak szólította. Talán
valami miatt becézi így. De mondjuk a Lolának és a Layla-nak nincs sok köze
egymáshoz. De miért is érdekel engem ez…
Visszamentem az akadémia tornatermébe és feltakarítottam a
vért. Lola táskája az egyik sarokban hevert. Felkaptam. Majd visszaadom neki,
ha alkalmam adódik rá. Talán holnap. Egy ideig úgy sincs rá szüksége. Nem
hiszem, hogy a héten fog iskolába menni.
Ismerem ezt a betegséget, hiszen a húgom is így halt meg még
nagyon régen. Talán ez az oka, hogy most segíteni akarok Lolán…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése